TEGYESZ

Április. 11 én 8:00 óróra ott voltunk.
Nagyon izgultam, nem tudtam mit mondjak vagy hogy lesz ezaz egész.

KB.1,5 órát voltunk ott. Papirokat töltöttünk ki. Pl. hogy ki a házi orvosunk, milyen iskolai végzetégünk van, és ehhez hasonlok.
Kellett irni a leelndő gyerekünknek egy levelett.
Fogalmam se volt mit irjak bele.
Elöazör irtam egyet, de az utolsó percben át fogalmaztam és irtam egy másikat.
4oldalas lett, az ügyintéző meg is jegyezte hogy ilyen hosszut még nem kapott.
Egyszerüen leírtam azt amit elzeretnék mondani a gyerekemnek, amit szeretném ha tudná, hogy mennyire szeretném .

Pisti nem éppen volt aktiv, ugy érzem ez csak nekem fontos. ŐT ez nem érdekli, csak nem akar megbánatni.
Meg ő az a tipikus ember aki sodrodik az árral és szarik bele mindenbe.
Iszonyatosan befolyásolható. Olyan mintha nem lenne önnáló élete. csak van, mint egy baba akit lerakok a sarokba és ott marad.ű

Bár tény hogy nagyon sokat változott az évek alatt. De még most is azt mondom, hogy befolyásolható, nem tud senkinek se nemet mondani.

Reméelm ez változni fog..

Összesgében a tegyesz találkozó jól sikerült. Bár nem igazán tetszet az hogy nemi beteg szülök gyerekét akarták ránk sózni.
Én nem tudnám ezt elfogadni.
Pisti pedig a roma gyereket.

A barátaink se tudják igazán ezt a helyzettet elfogadni.
Szépen mosolyognak meg mondjak, hogy jól döntötünk, de még se tudják azt átérezni amit mi.

hiába lombikozott, vagy hiába várt sokat a vérszerinti gyerekükre.
de hát ez van.

tudtuk, hogy nem lesz ez egyszerű