Pszichológia

Túl vagyunk az első pszichológia vizsgálaton.
Annyira izgultam.
Szokás szerint hasmenésem volt.
Nagyon kedves hölgy volt, legalább is én így gondolom.
Lehet ha ezt abban a percben kezdem el írni mikor kijöttünk tökéletes, hát akor valószínűleg nem ez lett volna a vége.

Azt hittem Pistit fogja jobban kérdezgetni, mert neki nincs semmi baja.
Hát nem így lett.

Konkrétan engem pszichésen terrorizált.
De egyszerűen olyan szinten.
Megkérdezte hogy fogom nevelni a gyermekünket.
Igazából szeretetben de lesznek szabályok amit be kell tartania.
Pl. Nem szeretnénk ha össze firkálná a falat.
De minden este lefekvés előtt szeretnék neki mesét olvasni.

Normális választ nem tudok adni hogy fogom nevelni a gyerekem.
Hisz minden gyerek más.
Más érték rendje lesznek.

Egyszerűen azt éreztette velem , hogy én nem jó anya leszek.
Végül is az lett a vége hogy sîrva fakadtam.
Nem tudom miért történt ez.

De utána napokig nem tudtam megnyugodni.
Folyamat ezen járt az eszem.

Vissza hívott minket még egy találkozóra.
Úgy mentem már vissza hogy lesz ami lesz.
De megmondom neki, hogy én igen is jó anya leszek.

Amúgy tökre tesztelték a rugalmasságunkat.
Na meg a munkahelyünkét.
Szerda volt megbeszélve.
Erre csütörtök fel hív hogy inkább hétfőn menjünk.
Persze mind a kettőnk fönőke ezt megértette.

Időben oda is értünk.
A vicces az egészben hogy a türelmüket is tesztelték.
Megvárták minket.
Aztán mindig jött egy hölgy aki megkérdezte hogy tudjuk kit várunk.
A végén már nevetünk.

Aztán behívott minket kb.10percet voltunk bent.
És lám semmit nem kellett mondanom , kérdeznem.
Mert megkaptuk a papírt mehetünk tanfolyamra.

Hatalmas boldogság.
Egyre közelebb a gyermekünkhöz