Megoldás ?

Nem is tudom, hogy mi oldotta meg köztünk a feszültséget.
De végre találtam egy nőgyógyászt a 11 kerületben a sztk-ban, aki elküldött egy csomó vizsgálatra, és kiderült, hogy nagyon sok apró cisztám van, ami szölő fürt szerün helyezkednek el.
PCO (pollicisztás ovárium ) Tehát nincsen peteérésem.
Ebből adódóan, inzulin és cukor terhelésre küldött, persze itt kiderült, hogy inzulin rezisztenciám van. És ebből adodonak a problémák.

Nem igazn tudtam, hol kezdjem ezt az egészet, és hogy legyen. Már 85 kg voltam, szinte semmi ruha nem jött rám fel.
Éreztem is hogy Pisti se ugy tekint már rám.

Eljúttam, egy endokrinologushoz aki fel irt egy gyógyszert merckformint, és lám csodát megjött a menzeszem.
Nagyon nem voltam jó, hányingerem volt, görcsölt a hasam, egyszerüen nem tudtam mit csinálni.
Nem tudtam elhagyni a lakást.

Pisti mamájánál laktunk, ő rám se nézet hogy kérek e valamit vagy nem.
Este haza jött Pisti és bementünk a Bajcsy Zsilinszki Kórház sürgösségire, persze ömlött belölem a vér, a görcsök nem multak.

Ott kaptam infuziót, és utana jobb lett, de csak hajnalba értünk haza, még jó hogy nem volt messze a kórház.

Nagyon fáradtak voltunk.
Másnap Pisti mamája azt mondta, hogy azt hitte abortuszon voltam, na itt betelt a pohár.
Sírva felhivtam Pistit, hogy én költözök, velem jön velem, jön ha nem akkor nem,
Úgy azért a kapcsolatunk itt nem igazán volt jó.

De úgy alakult, hogy velem jött.
Nagy öröm. Nagyon hamar találtam is egy jó kisalbérletett amit ki is tudtunk fitzetni.
Bár nem volt pucos lakás, de csak mi ketten voltunk, ami iszonyatosan jó volt.
Talán ez segített helyre hozni a kapcsolatunkat.

Szeptemberben mikor megjött a menzeszem, ujabb rosszul lettem.
Semmi nem használt, hiába nyomtam magamba a gyógyszereket.

Folyamat hívtuk a mentőt, kórházról kórházra jártunk, már 10 napja menstráltam, de nagyon erősen.