Látogatók

Ma meglátogatott minket az aposom és az élettársa.
Hát mindig nagy szeretettel várjuk öket bár, hozzá teszem mindig azon angyalok , hogy mit fognak megszólni.

Bár talán ezen a fázison már túl vagyok, hogy egyáltalán érdekeljen.
Egyszerűen túl kell ezen lépni.
Hisz tudom hogy soha nem fogok megfelelni bár mit is teszek.
Mindig lesz valami ami nem fogtetszeni.

Kijöttek.
Kivételesen csak az erkélyen lévő muskátliainkat tudták csak megszólni.
Pedig már felkészültem.
Persze megint feljött hogy mennyi a fizetésem.
Amúgy nem tudják.
Azt se hogy a fia mennyit keress.
Addig jó.

Honnan azt nem tudom ,de a fejükbe vették hogy 360ezer Ft keressek.
Na ez nagyon jó lenne.
Csak sajnos nem így van.
Ezek után meg jött a következő mondat amin meglepödtem és nem is értem.

Most éppen szépitjük a mi kis szerelmi fészkünket.
A gardróbot megcsináltuk, úgy hogy ki van festve és nekem nagyon megtetszett egy tapéta az OBI-ban és megvettem oda.

Na ugye tudjuk hogy OBI nem éppen az olcsóságáról hîres.
Megjegyezték , hogy megvettem a tapétàt mikor egy tekercs 6000Ft.
És ezen pörögtek.

De komolyan előtte mondták hogy mennyit keresel akkor azért abból a fizubol csak futtya egy 6000Ft is tapétára.
Vagy nem ?
Amúgy akciós volt és 3000Ft ba került.
Persze ezt meg már nem kötöttem az orrukra.

Mert mindenki azt gondol amit akar, és olyan formában ahogy akarja.
Mi meg csak mosolygunk rajta, de nagyokat.

Milyen irigyek az emberek.
De valószínűleg amíg világ a világ ez így is lesz.
Csak ugye bennem az van , hogy a családnak össze kellene tartani.
De férjem családja nem erről híres.
Mondjuk nem is baj.
Eddig is megálltunk a saját lábunkon ezután is megfogunk.
Addig jó amíg távol vannak töltünk, mert ha közel lennének nem lenne ilyen jó a házasságunk.
Mert csak a feszültség lenne.
Ebből már megjöttünk.

Egymásra számíthatnak .
Ez a legfontosabb